|
Kialvóban sugaratok,
sorsom szemei, csillagok!
Kialvóban, pedig halál
kuporog a lábaimnál.
Most ha lépek, bátran lépjek,
egyenes ösvényre térjek!
Most ha fordulok, ne tudjam,
hány csapda feszül utamban!
Mint vadlúd-ék, ha kiáltva
a tömörvas éjszakába
fúrja magát egyenesen –
engem is szívem vezessen!
A félelem tán elcsitulna,
ha fejem az öledbe hullna,
ha csöndesítnél, simogatnál,
éjjel-nappal velem maradnál
és fülemhez szorítva szádat
megsúgnád: a halál sem árthat!
Gyors szemhunyással vált az égi kék.
Beborult. Elkomorul a vidék.
S bennem fölsejlik, a borulatot
eloszlatva, meztelen alakod.
Úgy látlak most, amint a lámpafény
eljátszadozik bőröd csontszínén.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Koldus
Örökre látlak szépség-verte szemmel
- Ó bús...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Nagynéha
Nagynéha emgem is tudnak szeretni
lány-arcú,...
» Búsúly szivem érted, hivem
Búsúly szivem érted, hivem,
Hogy tőled...
» Hópelyhek
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy...
» Finale
1
A néma őszi tájra nézek.
Ajkam lezárt és...
» Szem hatalma
Midőn bájos szemed reám tekint,
Egész létem...
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Álmok
Ha a robotban kimerülve
Párnámra hajtom bus...
|
