|
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg ezen gyönyörű ligetbe vezettél.
Im, látom, mint nyugszik oka keservemnek,
Ártatlan kínzója háborgó szívemnek.
Lágy szél, úgy fúj, hogy a levél ne lebegjen,
Ne talán álmából Kloe fel ijedjen.
De már ébred, s szalad: jaj utánna futok!
De nem; tőlem fut, s még haragjába jutok.
Inkább le heverek alúvó helyére,
Ezen boldog fűbe, melly ő hozzá ére;
Inkább fel nyomozom a virágok között,
Sebes lába mellyik csapáson költözött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Azt kérdik...
Azt kérdik, hogy mért szeretlek,
Mért imádlak,...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
|
