|
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szivünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rámnézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily koldúsan
Mért hívtuk egymást ide? mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy... mennie kell... s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán... le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Emlék-áldozat
Büszke gonddal ápolt kert virágait ha
Dallal...
» A meg-nem-született bölcshöz
Ajkad kapaszkodik szavamba
Ujjad bizsereg...
» Emlékül
Ha létem elhervasztja a halál,
Emlékezzél reá,...
» Kisirtam könnyeim...
Kisirtam könnyeim,
Kiontám vérem,
Ifju...
» Búcsú-vétel
Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Erdőn
Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
-...
» Jaj de búsan harangoznak...
Jaj de búsan harangoznak Tarjánba -
Elhervadt a...
» Távol zongora mellett
A hangok ömlenek a zongorából,
Mint illatos...
» Barátomnak
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor...
|
