|
Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik –
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne emlegesd a multat!
Ne emlegesd a multat!
Ne szaggasd föl...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» Pásztori gond
Hogy Doritza nem szeret,
Tsak azt bánom...
» A szerelem tudománya
Nem tudom. Szemed forrásából rám csak
Isten...
» Jusson egyszer még eszedben...
Jusson egyszer még eszedben,
Kit metszettél bé...
|
