|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eltüntél, mint a szép nyár...
A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» Még
Egy nap többé a dal se szárnyal
Új perc áll a...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Nézlek
1.
Nézlek - csak az isten tudja,
Hogy mi...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Szomorúfűz ága
Szomorúfűz ága
Hajlik a virágra,
Fáj a szivem...
|
