|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Nagyon csendes szerenád
Téged dicsér a némaságom
s daltalan ajkam néked...
» Vágy
Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Csillagos az ég...
Csillagos az ég, szép csillagos,
Rózsafa levele...
» Te Ő Én
Te csak a piruló hajnalt imádod, magam
az éjt...
» Még tudok szeretni...
Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
|
