|
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan minden háborgásom, haragom.
Feladom minden őrült eszmém, bogaram.
Dalaim éles sólyomszárnya odavan:
Sárból felrepülni kár,
Mikor égig ér a sár.
Sanyarú lelkek, isten légyen veletek
Hamuvá égett bennem rég a szeretet
Szivemet kővé, vérem savvá nevelem,
Búcsúzom tőled édes, kínos szerelem,
Kő a szívem, jég a szám,
Kiröhögöm aki szán.
Botomat immár koldusbottá faragom,
Feladom minden háborgásom, haragom
S mialatt állja rozzant láb és tüdő,
Járom a táncot, bárhogy szól a fütyülő:
Nem kívánok egyebet,
Csak egy falat kenyeret.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Féltés
A bezárt Danaét érctorony és acél-
Závárok s...
» Gyűlöllek
Gyűlöllek téged – s ez a gyűlölet
azé, ki alul...
» Álmoddal mértél
Te bennem szörnyeteget látsz, én benned
nem...
» Találkozás
Az asszony víg, dalos volt, - kacaja,
Mint...
» Nézz utánam!
Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám,
és nézz...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Én régi mátkám
Csupa rom és romlás a multunk
S te voltál...
» A szemed
Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S...
» Fakadó szerelem
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Ka...
|
