|
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván, hogy megvet s úgy gyötör szived,
feketébe öltöztek, s most kinomra
mint édes gyász vetik részvétüket.
S bizony, nem illik a nap ifju vére
jobban kelet szürke orcáihoz,
s az a telt csillag, komoly nyugat őre,
esténkre féloly dicsfényt sem poroz,
mint amennyire arcod dísze két
gyászoló szemed. Óh, gyászolna így
szived is, hisz a gyász teneked ék!…
Hordd mindenütt a részvét színeit,
s megesküszöm: a szépség fekete,
s rút, akinek nem tied a szine.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Kutyánk vinnyog a kertben és boldog
nyelvvel...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Leánykérés
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
|
