|
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A láthatárt új hajnal fogja át.
Pirúl az ég s az ébredő, setét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.
Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt!
Ha gondolok rá, nedvesűl az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz...
» Hazug szerelem győz le téged…
Hazug szerelem győz le téged,
Egyszerű, sivár...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Szívem szerint
Szívem szerint szolgálom én az Istent,
hogy...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Kérdezd: szeretlek-e?
Kérdezd: szeretlek-e? s megmondom én,...
|
