|
Nekem a végzetem volt a színésznő,
Ki ifjúságomban játszott velem,
Játszott halált és életet s azóta
Kísér e bús és csalfa szerelem.
A múltak süllyesztőjéből gyakorta
Fölbukkan s szőkén mosolyog felém,
Rég elzengett zenékre ring alakja,
Mely egykor üdvösség volt és remény.
Daloknak anyja, kínoknak szülője,
Sokat kószáltam véle Váradon,
Övé volt koldús bérem, dús babérom,
Az imádságom és a sóhajom.
Miatta félek szép szemekbe nézni,
Miatta lettem agg és zord legény.
Miatta lennék ismét balga költő,
Ha egyszer én még újra kezdeném!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem szeretsz
Megálltam ma a télben,
nem éreztem a...
» A hold fehéren
A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
m...
» Ábránd
Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden...
» Homokba írtam kedvesem nevét
Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám...
» Csúf szerelem
Nem is tudom, hogy nem vehettem észre
ideibe:
é...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Ördögszekér
Ördögszekér, ördögszekér,
Hova kerget-kurgat a...
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
|
