A csúcsokon
A csúcsokon.
Fönt. Csak mi ketten,
így : amikor Veled vagyok,
egészen közel érzem :
az... | Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl rajta fényesség sugárzanék ;
Villan az Alpeseknek... | Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos napjait boldog ifjú koromnak,
Ne kérdezz felőlük,... | Tündérszerelem
Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle... | Elaludt
Elaludt a tónak ringatója,
Elaludt az esti szél,
Nyugszik a hab szőke kedvesével,
És hogy... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Új lovagkor
Szép a harmat égi gyöngye,
Mely pihen virág ölében,
Nap sugara száll le hozzá,
S felcsókolja... | Nem haragszom
Nem haragszom a rózsámra,
Kibékültem már vele,
Én vagyok most a falunak
Legszelidebb... | | Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De háladatlan még ez is lehet:
Oly fokban a hogy ők szeretnek... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Nem fáj
Kedvelek valakit -
Most nincsen itt.
Nem baj
Síromra ez jön, más semmi:
Szerettelek.
Hogy... | A Czenczi rózsája
Fakadj piros rózsa fakadj csendesen
Kellemes illatod hintsed kedvesen
Mert arra tartalak
Hogy... | Az Célia bánatjáról
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,
fejét földhöz bocsátja,
Célia szép feje úgy áll... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
Látomás
Mint ezüst gyík villan setét mohákon
Alakod úgy illan át hűs szobámon,
Hol ó csipkéktől bánatos... | Évszakok himnusza
Szerelem töri szívemet egyre,
zöld ágakat és vörös erdei epret
és rétet arany... | A csillagok
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti ragyogó, ti fényes csillagok!
S remélve, bízva fordulunk... | Szemeid szeretem
Szemeid szeretem, s ők, szánakozva,
tudván, hogy megvet s úgy gyötör szived,
feketébe öltöztek, s... | Sötét és fényes szerelem
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst gomolyog, korom.
Hiába úsztunk átlátszó... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
Jöttél a parkon
Láttalak egyszer.
Tavaszi tűzben mentél a parkon.
Sok sápadt kelyhű, remegő rózsát
Bontott az... | Reád gondoltam
Reád gondoltam itt, az esti csendben,
Fehérbe-omló almafák alatt,
(Valahol messze, égszínkék... | A költő
Pennámat mérges nyíllá már nem faragom
Odavan minden háborgásom, haragom.
Feladom minden őrült... | Nem igaz?
Nem igaz? bolondok és gonoszok ellenében
Akik nem átallják elirigyelni örömünk,
Néha büszkék, de... | Válás
És válnunk kellett, két fehér dereglye
Vitt minket messze kétfelé,
Mint mikor elveszti egymást az... |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
