|
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos napjait boldog ifjú koromnak,
Ne kérdezz felőlük, csak hadd nyugodjak,
Ne kérdezd: szívemben minő érzelmek forrtak?
Szerettem? - ne kérdjed,
Sem azt, éreztem-e lemondó bánatot?
Te oly ártatlan vagy, minek ezt megértned?
Csak élvezd gondtalan a mát és holnapot,
A te jó szíved csak szerelmet óhajthat,
Csak csókokat ajkad...
A te lelked tiszta, nem tudja: mi a bánat?
És fényes mint a nap lelkiisméreted,
A szenvedély sötét történetét ne várjad
Tőlem, - kár az neked.
A te nyugodt lelked megzavarnák azok,
Sírnál te azokon és megrendülne lényed,
És félve fogadná hivő lelked a szót,
Melyet előbb olyan gyanútlan vett s megértett.
Nem, nem, én édesem! Féltem szerelmemet,
Félek, hogy élvei azonnal elriadnak,
Ne várj most éntőlem őszinteségeket - -
Ma szeretek, boldog hát mára hadd maradjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Így
Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
» A legszebbnek
Szép nyári éj. A parkban ültünk.
A mennybolt...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Szép kedvesem
Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az...
» Amit szavakra bízni átall
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Aniskához
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves...
» Fenn és lenn
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő,...
» Új lovagkor
Szép a harmat égi gyöngye,
Mely pihen virág...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
|
