|
Óh, izgalmak rokonsága! Vakít
a roppant hő, olvadt anyagait
keveri benne, ércet, salakot
együtt lazít a legfőbb láz, s ahogy
a napban a szárnyrakelt elemek,
test s lélek egy káprázatban lebeg,
testben-lélekben egy isten. Soha
nem tudtam én, később se, micsoda
erők fújtak rám, s vittek, tollpihét,
és hogy annyit magyarázkodtam, épp
a zavar tette, a rémület, a
csodálkozás: az Egy alázata
a sokba, szennybe, le, s a Szellemé,
s az ő kiváltsága az ég felé
röppenni megint, tisztán, fényesen,
hogy keveredjék a fenn és a lenn:
szent minden csók és minden őrület,
ha végtelen vágy tölti a szivet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Az elárult szerelem
Az éjjel csókolóztunk,
nem látott senki...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» A szerelem énekesihez
Nyájaskodó víg társaság
Szerelem énekesi!
Kíket...
» Rozílishoz
Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
|
