|
Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a szád
s ütőered mély dobbanással
egy kedves titkot tudtul ád.
Riadt madárka, messze szöknél
s vállad szorítja mellemet,
a szerelem prédája lettél,
és szavad is már megremeg.
Még visszahajlik karcsu tested,
míg piros szájad csókot ad,
elért egészen már a veszted,
s még egyre őriznéd magad.
Mi úgyse mondhatunk le, érzed,
miért félsz hát, hogy adni kell?
Meg kell fizetned az egészet,
ne légy adósom semmivel.
Így félve és epedve, bárhogy,
megtelik végül a pohár.
A szép szemérem arra vár, hogy
a szerelem megölje már.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Táncol a Hold
Táncol a Hold,
fehér ingben.
Kékes fényben
úsz...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Visszatekintés
Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Énekek éneke
Szép vagy, ó szerelmesem, szép! Lábadat saru...
» Maradj velem
Maradj velem, az erdő hí, marasztal,
Megértem...
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Nyilvános titok
Mondanám, hogy nem vagy szép, leány,
Hogyha nem...
» A szeretőm
A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Szemedből
Szerettem volna, ha hozzám bújsz,
szép szóval...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
|
