|
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre villan,
s valakit forrón vár
az álmaiban.
De ha jön a valaki,
szemét a földre szegzi,
arca bíbor, szíve megremeg,
s csöndesen tépdesi
a lapu levelet,
vagy ami éppen a kezébe akad.
Valamivel lefogja kezét,
valamit tépni kell,
mert másképp elébb
a nagy boldogság
őt tépné szerteszét.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óda a nyugati szélhez
Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
hulló lomb...
» Réten voltam
Réten voltam
Rózsám mellett,
Gyüjtögettünk
A...
» A szépek szépe
Ti, élet balzsamát lehellő leányok,
A szépség...
» Nem vagy te legszebb...
Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép...
» Szerelmesek
Itt fekszenek a fűben:
egy lány meg egy...
» Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
|
