|
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti ragyogó, ti fényes csillagok!
S remélve, bízva fordulunk felétek,
Ha szenvedünk, ha a szívünk sajog.
Hányszor néznek vigaszt keresve, vádlón,
Csalódástól véresre sírt szemek;
És összetörve, tépelődve kérdjük,
Hogy van-e Isten ott mögöttetek?!
…Ah, hányszor száll a sóhajunk felétek:
Mért olyan bús az élet idelenn?…
S ti, fényes csillagok, ti csak ragyogtok
Titokzatosan, némán, hidegen…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» A te tisztitó csókod
Nincs rajtam árnya bűnnek.
Nem érzek máma...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Koncert
Szemem lehúnyva hallgatom
És föligézem...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
|
