|
Hány szerelmes néz föl mélázva rátok,
Ti ragyogó, ti fényes csillagok!
S remélve, bízva fordulunk felétek,
Ha szenvedünk, ha a szívünk sajog.
Hányszor néznek vigaszt keresve, vádlón,
Csalódástól véresre sírt szemek;
És összetörve, tépelődve kérdjük,
Hogy van-e Isten ott mögöttetek?!
…Ah, hányszor száll a sóhajunk felétek:
Mért olyan bús az élet idelenn?…
S ti, fényes csillagok, ti csak ragyogtok
Titokzatosan, némán, hidegen…
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Epedő szerelem
Mind csak mese, mind csak mese,
Amit költőink...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
|
