|
A Gondolkodó guggol forró üstök
lábánál és füst gomolyog, korom.
Hiába úsztunk átlátszó folyókban,
feketék leszünk mind e hajnalon,
a gyermek-száj hiába szól: igazság,
– a lehellettől a száj feketébb –
magunkban hordjuk s halljuk sustorogni
a kátrány és a szén üdvözletét,
mint a megütött pohár, éjszakáink
cseréppé törtek szét, de mindegyik
hajós az idő kövér ár-apályán
kóstolgatja már a tűz ízeit –
ó, nézz az órák cirkusz-szövetén át:
villám harsog július délután,
az alázatos széna is kigyullad,
pitypangot fú szerte egy kisleány
s a hó zuhog újra, ha szerecsen
nappalaimban hasad kerek napja
s melled rézfényű csillaga dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két...
» Az Ezeregyéjszaka meséiből
Ó, jaj, szegény pilláim álma elveszett,
Add...
» Keserű élet, édes szerelem
Másnak szívem mindig jót kivánt,
S engem mégis...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Tegnap anyám előtt dicsértelek
Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
hogy ne...
» A szerelmesek Holdja
Makulátlan az ég
S ragyognia kéne a Holdnak.
De...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
|
