|
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.
Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szitja;
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Csók
Mikor fölnyíló ajkaidnak
virágos ösvényein...
» A tavasz
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá...
» Napfény és szerelem
Fehér felhőcsapat vonul nyugatra,
a nedves égre...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Nagyon közelbe kerültünk
Kezdetben tán nem is hevültünk
S mégis:
Szép,...
|
