|
A tavasz rózsás keblét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repdesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Melyre a zárt föld kipihenve ébred:
Számtalan lélek lekötött csírái
S magvai kikelnek.
Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtenek utána.
Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, oly szép,
S mint mi múlandó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Álmatlan éjjen
Benn a szivben valaki kalapál;
Vékony vésővel...
» Első hó
A pelyhes áll,
Szép urfinál
Oly édes...
» A nagy harangjáték
Életet keresek
S köröttem a szívek: csupa...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan különös
Kimondhatatlan
Va...
» Könyörgés a kedvesért
Te segítsd, Uram
bocsásd meg érte szívem...
» Kupídó
Én balgatag nevettem
A kézives Kupídót:
E kis...
» Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy...
» Decrescendo
Szonettek, lányai a fáradt örömeknek,
Óh élő...
» Tűz és viz
Egy tűz van csak erős, és egy víz árja...
|
