|
Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos,
felül az ágyba, poharat kér,
s hideg üvegen hűti fájó ujját,
sír az orvosságos-palackér,
és viszolyogva, fanyalogva
fanyarul fog egy ezüst kanalat,
és a kesernyés-édes, hűs nedűvel
locsolja égett ínyét álmatag:
E forró, beteg nyári délelőtt
éppígy kerülget és szédít a bánat.
Éppígy fogom meg langyos kezedet,
s így csókolom meg nedves, enyhe szájad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Esti sugárkoszorú
Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak...
» A nóta vége
Azt mondod: rossz volt, megveted,
Találsz te...
» Csóktalanul
Nem csókoltalak meg soha.
S tán nem is foglak...
» Vonakodó kedvesemhez
Ha sok időnk lenne e földtekén:
vonakodásod nem...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
|
