|
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon kecseddel, mint Auróra,
Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra,
S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.
De most nem tűnsz fel nékem, jobb remény,
Fennrévemtől köd, szél, hab messzeszóra,
Faggat, gyötör, remegtet minden óra,
S küzdell keblemben minden érzemény.
Ah jőj, s ringasd el e nagy kínokat,
S Endymionként a szent rózsaberken,
Hagyd, éljek boldog istenálmokat.
S ha lelkem e varázskarból felserken,
Mint kedvesét Chitóne lángjai,
Lepjék orcámat hölgyem csókjai!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Mit hozott?
Mit hozott az öreg póstás?
rózsaszinű...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Ó, jössz-e már
Látod: a fecske útrakél,
hull a sápadt...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
|
