|
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!
Nem én: a szigorú sors mondja ezt.
Mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.
Születtél - s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.
Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Igy tesz majd az utód. Igy tett az ős.
A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!
Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.
Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Szebb öröm
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
reme...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Szerelmes varázs
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Rége...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Kötődés
Magamban hordom a szívedet,
a szívemben...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
|
