|
Szívem alatt ragyogsz. A csillagok csipkéje
remeg az ablakon. Érzed? Ez itt
a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.
Mondhatnám ezt is még: ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz!
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.
És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva, magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» 33
És most pedig hazamegyünk, szerelmem,
a házba,...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Bántani én nem akarlak
Bántani én nem akarlak,
szavaimmal betakarlak,
...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
|
