|
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s babonásabb...
Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk,
Végső szerelmünk fénye, áradj!
Az ég felére árny tapad,
Csupán Nyugat felé dereng az égbolt, -
Maradj, maradj még, esti nap,
Ne múljon el minden, mi szép volt!
Bár vérünk lanyhul szüntelen,
A szívünk éppen úgy szeret még...
Ó te, utolsó szerelem,
Te mámor és reménytelenség!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Ártatlanul
Mikor szemed ittasultan
a fák levélkoronáján...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Szived rokkáján
Mesélj, mesélj, oly szépen tudsz mesélni.
Szived...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» Jó érezni
Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és...
» Szerelmes vers
Válts útat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos...
» Minden levél
Minden levél és minden alkonyat
neked babuskál,...
» Csak azért se
Csak azért se', csak azért se',
Nem szeretlek,...
|
