|
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» A sok ábrándból...
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Ágról ágra…
Ágról ágra száll a’ méhe,
Mindenütt mézet...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» Ajándék
Tudom, mi szolgának a jó szó,
fogolynak séta,...
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Csak egy...
Csak egy van, aki lelkemet megérti,
Aki...
» A magam törvénye szerint
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani...
» A fészekről
Te vagy a fészek,
Puha vagy, édes és meleg,
S...
» A türelem bilincse
Üzenem:
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás...
|
