|
Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani mennyire boldog vagyok,
éjjel volt, hirtelen elállt az eső, kacagtak a friss illatok
kettesben mentünk a fák közt az úton percekre boldogok.
Aludni sem hagyott örömem éjjel, nevetve gondoltam rád,
megszűnt a rettegés, gyanú és vágyódás, megszűnt a rabszolgaság,
szeretlek, mégis a magamé vagyok, most szabadon gondolok rád.
Bízhatok magamban, biztosan ringanak napjaim felém megint,
haragod nem halál s üdvözülhetek a magam törvénye szerint!
Hajnalok, nappalok vágytalan derűje s csillagok nyugalma int.
Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból sohasem, sohasem elég,
örvénylő keringés, kábulás, zuhanás, nem bánnám hogyha az ég
naprendszerei bomolva keringnek és itt a szörnyű vég.
S a nyújtózó fák közt megéreztem hirtelen: szabad-szabad vagyok,
énekeltek a csendben a cseppek s a bolondul friss illatok -
sohsem szerettelek annyira még mint most, hogy szabad vagyok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Ábránd nélkül
Garçon-koromban azt ígértem:
Elviszlek túl a...
» Melletted
Rosszat nem mondhatsz rám, amit
meg ne...
» Szivedet Isten segitse
Szivedet Isten belátáshoz
Százszor segítse:
Egy...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Mindig csak Neked
Csak egy verset költögetek
Évek óta, mindig...
» És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» A viaszbaba
Sovány, kicsiny volt nem magaska,
Füle helyén...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
|
