|
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát
homlokod havasa alatt, homlokod havát
elfeledtető fényes nyári szemed szédületét
szeretem és éneklem e szédület szeretetét.
Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,
szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?
Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei
fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?
Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» S ha ág dobol az üvegen…
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Egy napig éltek...
Egy napig éltek szép virágaid.
A szem...
» Andor panasza
Kis lány, nagy lány,
Mit ér; ha hamis?
Fölebb...
|
