|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Holtig szeretlek
Holtig szeretlek
Téged, angyalom,
Mit érted...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
» Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
|
