|
S ha ág dobol az üvegen
és megremeg a nyárfa,
mintha jönnél lábujjhegyen
s én ülök várva, várva.
S ha tó vizébe kábítón
a csillagfény aláhull,
mintha zsongulna száz kínom
és minden megvidámul.
S ha sűrű fellegek közül
a hold lenéz a földre
a lelkem benned üdvözül
és rád gondol örökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zsóknak
Nem kell nékem senki fiának tetszése
Csak a te...
» Szerelmes vers
A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke...
» Dicséret
Fénylő ajkadon bujdokoló nap
a mosolyod;...
» Hány évig tart...
Öregapám, mondd meg nekem:
Hány évig tart a...
» Imádság
Imádkozom: Vegyétek őt körül
Rajongva, tiszta...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
|
