|
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag plazma áramában,
sírsz vagy nevetsz, minden rezdülésed
rajtam fut át, elhal, majd föléled.
Bennem élsz, mint felhőben a pára,
mint csillag az égnek bársonyába,
bennem élsz te – ó megfoghatatlan –,
mint a hegedűben a tiszta dallam.
Bennem élsz, mint anyaméhben a magzat,
ám megérik, tovább nem maradhat –
egyszer te is kiszakadsz belőlem
s itt maradnék magamra, erőtlen?
Jöhet-e még oly óra, amelyben
tenélküled kellene szeretnem?
Hozhat-e sors még olyan percet,
mikor én többé nem szeretlek?
Nem, nem hozhat! S te nem menekülhetsz,
ereimben piros vérként lüktetsz,
sejtjeimbe véstem bele arcod –
bennem élsz és bennem kell meghalnod.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse...
Boldogtalan az igaz! ollyan szerencse,
Kinek...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Magányosan
Anyám elment a túlvilágra,
a nővérem az...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Egyszerű dal
Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A...
» Nézz, Drágám, Kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú...
» Hajnali hársak
Arra ébredtem fel, hogy szeretlek.
Tudom, nincs...
» Hogyan?
Mint rózsa, ki még bimbó, halvány.
Mint alvó...
» A kedves halála
A férfi csak ezt tudta a halálról:
hogy elvisz...
|
