|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Férfi sorsa
A nő. Igaz. És én sem tagadom,
De ez a sors...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Szeretlek én, szeretlek téged
Szeretlek én, szeretlek téged,
Kedves kis...
» Kedvesemhez
Emlékjelűl: hogy hívedet
Feledni nem...
» Egy büszke várkisasszony lovas képéhez
Sólymod vagyok, a kezeden ülök,
Egy pillantásod,...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
|
