|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Keserű életem
Keserű életem sötét éjjelében
Tündöklő...
» Eddig volt, tovább nincs...
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza...
» Beteg szívemet hallgatod
Téged keresve útján, harcán,
Milyen bátor, erős...
» Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» A boldogság
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Még nem tudom
Sietve elsuhansz előttem
- Eltűnő árnyék az...
» Helyek, szerelmek
Nem leltem meg soha
helyem, hogy mondhatnám
...
|
