|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mucsi Örzsi
Vásárhelyi Piac-utca be széles,
A Mucsiné Örzsi...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Nem vagy elhagyott
Nem vagy magányos. A tengered itt
Lágy...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Mutamur
Emlékszik az arany napokra,
Ugy-e, emlékszik,...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» Matild
Ifjukoromnak eszményképe,
Te voltál az a...
» Védekezés
Próbálgatom, tanulgatom,
Hogy ne szeresselek...
» Don Juan
Kisértő árny, valóban árnyék,
Mit bűnöm...
» (ismeretlen)
Elfeküdtem szemedben.
Bocsáss meg.
Elaludtam...
|
