|
A boldogság akkor jön, ha nem várjuk.
Fehér fátyla a lelkünkre borul.
Észre se vesszük, csak, - ha tovaröppent.
S akkor: siratjuk balgán, botorul.
De mikor várjuk türelmetlen vággyal,
Azt hisszük: most jön! A lelkünk remeg.
Hófehér szárnyán a távolba röppen,
És elrejtőzik a köd felhők megett.
Mikor lelkünk a kínba belefásult
S a könyörgésre sincsen már erő,
A vágy tüzében önmaga elégett:
A boldogság akkor előnkbe jő.
Könnytelen szemmel, mosoly nélkül nézzük,
Nincs már kihalt lelkünkben semmi vágy.
A köd lassanként elfödi elölünk.
S mi közönyösen ballagunk tovább.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Feljöttek már
Feljöttek már a csillagok:
nyisd ki rózsám az...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Három hangra
Három szerelem az életem.
Semmim sincs ezen...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Fölöttem süt a hold
Letörlöm-e arcodról az esőket csókjaimmal?...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
|
