|
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen "távol"
amióta tudom, hogy létezel.
Hol éppen vagy
a Föld bármely pontjáról
mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat
amint bárhol gondolatban
nálam feledkezel
én érzem itt, hogy szívem száz gondjából
az a simítás egyet elemel...
Magányából az "én" és "te" kilábol
mely külön értelmetlen félbe szel
csak a tündöklő "Te meg én" világol
értelmes egy velem együtt leszel:
Én vétkezem, amikor Te hibázol
engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az idő eljár
Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Magdolna vár
"Ne menj tovább. Hűs már az este.
Az utakon...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Ó,drága fogság
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
|
