|
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy kívánsz, kísérleted meddő.
Várfalat húztak közibénk az évek:
Te huszonhét vagy, én kilencvenkettő.
Tiéd a jövő. Régen erős voltam,
de kincsemnek elfogyott az ára,
te a számítógépre esküdtél fel,
én Gutenberg foszló galaxisára.
Megvédlek, vénség, magamtól, fogadtam,
s el sem képzeltem, hogy a szerelem
hatalmasabb. Most itt ülök melletted
a hosszú, szőke hajadon a kezem.
Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta sújt az iszonyat,
Hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.
Boldogságunkban te nem gondolsz arra,
Kivel töltesz utánam hatvan évet.
Sok a nálam különb. Hozzám hasonló
egy sincs. Mikor nem látsz, felsírok érted.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» E holdas szépnek...
E holdas szépnek
története nincsen,
eredendő,...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Olvadó jégvirág
Valami nagy, elérhetetlen szerelem
ködlik a...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» Ne félj!
Ne félj! Jövök!
Bár álljon utamba
Dörögve,...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Ezer alakban rejtőzhetsz
Ezer alakba rejtőzhetsz előttem,
Csupa-Kedvesség...
|
