|
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a havat.
Tél volt. Fehér, szomorú éjjel,
Amikor szivem rád akadt.
Ezüst árnyként suhantál keresztül,
Mint menekülő fájdalom,
Nyomodban ciprusok sarjadtak,
A halálarcu friss havon.
Ugy éreztem: halni menekültél.
De én, az élet vándora,
Kis kezedet szivemhez vontam
És kértelek: ne menj oda.
Az életet megtaláljuk ketten.
Keresni: visszahívtalak.
És hullt a hó, mint selyem álom,
Virág nőtt lábaink alatt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Kit egy szép leány nevével szerzett
Siralmas nékem idegen földen
Már...
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Merengés
Veszedelmek, veszedelmek!
Mikor hagytok már el...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
|
