|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Oly szép, mikor…
Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Tea
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök...
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» Elment megint
Elment régen.
S én menni, menni hagytam.
Elenge...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Áldalak búval, vigalommal
Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivaló...
» Róza
"Kéred, bajnok, hű szerelmem,
Kéred jobbomat,
K...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
|
