|
Az asztalomon arany szegélyű csésze.
Gőzök vésze az aranyos teán.
A smaragd pára a semmibe vész-e?
Vagy szerelem-halások képe, tükre tán?
Holt szerelem később ismét folytatódik.
Most párává válik, aztán lecsapódik,
s homályharmattal vonja át
lelked hideg üvegfalát.
Csészémben hideg, sűrű lett a tea.
Kavargatom a barna bájitalt.
Ha írtál egyszer homályvont üvegre
ujjvéggel egy nevet -
ne hidd, hogy az belőled valaha kihalt.
Csak gyenge lehelet kell,
s viszont látod halványult betűidet.
Az a név nem hagy soha nyugton,
s izgat - mint a tea a szívet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sétál a lyány
Sétál a lyány, kinn a kertben sétál,
Mint a...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» A lantjáról
Akartam Atreusnak
Vitéz két magzatit,
Akartam...
» Emlékezz csak a szeretőd szemére
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
|
