|
Csókodtól fáradt, boldog reggelen:
Sötét és mély volt, mint a tiszta tenger
S rejtelmes, mint a titkos végtelen...
Ilyen az ég áldott messzi kékje
Fáradt békével, reménnyel tele,
Miként örömtől könnyes, nevető szem:
Álmából ébredt szeretőd szeme.
S a város ázott mélyiből fehéren,
Lassan nyújtózva felszakad a köd,
Miként egy érett szép mezitlen asszony,
Sóhajtása egy nagy tükör előtt.
Ha tudta, hogy te nézed és kivánod
S szemed a boldog, sóvárgó tükör,
Melyben megszépül érett földi teste.
Igy néz a város most az égre föl.
Az ég nevet és meleg napsugárral
Csókolja most a város tornyait,
S a város kacéran néz az ég szemébe
S ajtót, ablakot boldogan kinyit.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Vágy
Ami után kapkodsz, elvész,
amit elengedsz,...
» Gyöngysor
Szonett, te drágakő, te antik
Gyöngysor, Reá...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Tavaszi szeretők verse
Látod!
boldog csókjaink öröme
harsog a fák...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Halászleány dala
Balatonba hálót vetek,
De halat nem keríthetek.
...
|
