|
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok hálójából, -
Mit a' képzelet bocsát ki,
Mint ezüst pók, önmagából.
De miolta megláttalak:
Egy virágláncz, mely az égnek
Jó kegyelméből, aláhull
A' lélek fáradt röptének.
Hittem, hogy a' szerelem csak
Redves fának pislogása,
'S a' mi benne olykor fénylik,
Csak a' szivnek rothadása.
De miólta megláttalak:
Nekem a' szerelem lángja
Egy, oltáron és temetőn
Egyiránt égő szent fáklya.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Szerelem
Nékem a sors szerelmet adjon,
Szívemen égjen el...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» A szív
Nézted már a Szent-Anna tó vizét?
Milyen...
|
