|
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Az vagy nekem
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi...
|
