|
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad szüntelen,
hogy teljes szépet emeljen a rím,
s elvérzik a női tekinteten
s a mennybolt tétlen népein:
szívem meghódol a harmat előtt,
mely szunnyad örökre, s látja fenn
a tétlen csillagokat, meg őt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» A kit szerettünk
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit...
» Kérdés
A rét szereti-e
Jobban hűs patakját,
Vagy...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Szerelmes Ének
Hajaddal arcodat miért rejted te folyton?
Az...
» Hervadt rózsák
Nekem e hervadt rózsák
Nem gyászról,...
» Szerelmes lány
Szerelmes lány rohan az éjszakában,
édes, édes...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
|
