|
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet vállamra lehajtva,
S míg szerelem-vágy ég a szívedbe:
Forrjon az ajkad hév ajakamra.
Nézd a virágot: lepke ha száll rá,
Szivesen adja szirmai mézét,
S váljon a csók bár lassu halállá -
Éli a percnek mennyei kéjét.
Félve, ha sejtném s bárki ha szólna:
Édes az ajk bár, méreg a méze,
S szörnyü halálnak lesz okozója
Percnyi gyönyörnek mámora, kéje.
Akkor is ajkam szép ajakadra
Forrna, tapadna szomjasan, - érzem.
Szép a halál, ha lány-ajak adja,
Bárha örökre vesztve az éden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Vallomás
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S...
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Úton
De hogy ki vagy valóban én
mégis tudom
hogy...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
» Bár rózsa volnék ...
Bár rózsa volnék, szép leány,
Hogy elvirítva...
|
