|
Vagyok, mert szeretlek. Hallod? Szeretlek!
S csak akkor szűnik ez a szerelem,
ha meghalok s hideg gödörbe tesznek.
S vajon akkor meg fog-e szűnni? Nem!
Ha szétszakad az agy s a szív s az ágyék
s az izomrostok mind szétomlanak,
rejtezve bennük meglapul a vágy még,
mely átömlött rajtuk mint tűzpatak.
Por és hamu leszek. Az idő malma
már csontjaimat is megőröli.
De él a föld folyója, rétje, halma
s égnek tovább az égbolt fényei.
Ők látták szemed tiszta fényét, látták:
hogy csókoltalak, hogy öleltelek!
A folyó meglassította folyását,
s ránk hajoltak a fák s a fellegek.
Ha már emberek szívében sem élek:
a fák, folyók, rétek és csillagok
még századokig egymásnak beszélnek
szerelemről, mely érted lobogott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» És egy mosoly
Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom...
» Biztató a szerelemhez
Szép asszonyom, a szerelem
Ötlettelen és ócska...
» Boldogság és álom
Álmodban minket gyakran láttál,
Hogy együtt...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
» Sóhaj
Szivedre hajtva fáradt fejemet
szeretném magam...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» A büszke szem...
A büszke szem az égre bámul;
a néma szájban...
» Ősz
Ősz, hervadás, ború. — A szürke égen
Szomorú...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
|
