|
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak a hajló keskeny ujjak,
Mikor búcsúzó kézfogás alatt
Egy percre összebújnak.
Az enyém - tüzes lüktető erű -
Beszél: "szeretnék gyónó csöndes este
Hajad közt hálni, míg lázasmohón
Ajk ajkat keresne.
S halántékodtól hófehér bokádig,
Mig mámorban remegve botorkálok,
Én simogatnék gyönyörű szemedre
Édes asszonyi álmot".
A percnek vége. Vakmerő ujjamról
Gyáva, remegő ujjaid leválnak.
A kezed nézed: hogy a vékony gyűrűk
Mitől haloványak...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» A szerelem
Minden földi öröm bajjal párosodik,
Kívánatink...
» Egyedül
Egyedül van az ember mindig,
az egyedüllét...
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» A legszebb gyöngy.
Van egy gyöngye a világnak,
Létünk legfőbb...
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
|
