|
Kicsi testvér, a kezemben tartom
a szívedet: Mért olyan hideg?
Ha az égre nézünk, odafent is
zöld füvet látunk, locsogó kis
patakokat s az erdők fordított képét.
Látod, ott megyünk mi is,
az árnyas úton, milyen kicsinyek
vagyunk a nagy-nagy messzeségben,
gyöngén ölelem jobb karommal
a derekadat: mindjárt eltűnünk.
Nem az a fontos, amit nagyképűen
egymásnak mondtunk és a világnak.
Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,
ott megy utánunk, szereti a kis fekete
törtlábú macskát, akit meggyógyítottál.
A vén kofaasszony, akivel pár jó szót
szóltál, fehér kendőt lenget utánunk:
ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.
Nézd, milyen piros sugarakkal,
piros örömmel vár minket a
messzeségek messzesége; kezemben
tartom a szívedet: melegedik, melegedik...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Csak addig
Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Hogy mondjam el
Hogy mondjam el, hogy úgy szeretlek,
mint feslő...
» Mi a szerelem?
Mi is a szerelem? Mondd meg te, kedves.
Visszata...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Elvesztett szerelem
Bánattól élesült szeme,
egy rezzenést felfog...
» Szerelem
Mondod: az ég… és felnézel az égre
És mondanád:...
|
