|
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás öröm, remény nekem.
De nem tudod és én nem tudhatom,
Hogy baktató, fakó évek során
Nem únom-é meg majd várásodat?
Nem zúzom-é be gyilkos unalomból
Az aranytükröt, mely arcod őrzi?
S fanyar, terjengő, gyilkos unalomból
Nem tépem-é ki szálanként hajam,
Reménytelen dühvel a szélbe szórva
Foszlányait a brokátlobogónak?!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Azt mondod...
Azt mondod: egy őrangyalt ád az Isten
Minden...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Tűnődés
Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem...
|
