Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg szegénységemet.
Alacsony házamba jöjj be napvilágnak,
Sötét éjjelembe arany fénybogárnak.
Szegény vagyok - nem tagadhatom,
Nem osztoztam földi javakon:
De én tudom, hogy ha szeretnél te engem,
Valamivel mégis birnánk mindaketten.
A napot majd avval töltjük el,
Várjuk a szép éjt, hogy jöjjön el;
Oh, a nappal minden valóságával
Föl nem ér egy csöndes éjre gondolással!
Álmodol majd, mint a liliom
Forróságról - nyári hajnalon,
Mely a szomjúságtól meghajolva, lankad
S érezi, hogy száll az éltető mézharmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lillimhez Némán hallgat az éj, s titkunkat béfedi,...
» Oh...! Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
» Az idő eljár Búcsút vett húsz esztendő,
Sok multtá lett...
» Hogy lehet Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
» Napszakokba és szerelembe Napszakokba és szerelembe
rejti magát a...
» Dac Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem...
» Százszorszépek Édes tépdesni a százszorszép szirmán
rózsafüzérk...
» Oly szép, mikor… Oly szép, mikor bús, hosszu éjszakára
A...
» Találkozás... Amire vártam hosszú éveken:
Találkoztál...
|