|
Ha te nem - inkább más se zárja
Szivére szivem szűz szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt kopárja,
Mi bennem üdvről álom, emlék.
Mint falevél, mit őszi szél hajt
Ezer társával egy halomba:
Magam is muljak el s a tél majd
Hullassa leplét bús nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne hordjon,
Hogy egykor érted éltem, égtem:
Enyészen az is rejtve zordon
Szivem halálos börtönében.
S amig igy minden vágy belém hal:
Bús kéj hat át e pusztulásban,
Hogy ezalatt a magaméval
Emléked sirját is megástam!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» A sonetto
Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút...
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Bahcsiszaráj
Kong s dől a káni csarnok: dicső még, de...
» A' Le-szált Galambhoz
Ne menj szelíd Galamb, ne menj előttem,
Nem...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
|
