|
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint felkiáltni egy halálos ágyon:
- Jaj, Istenem, be szép volt életem
s most vígan szállok el veled, halálom!
S szemed, e forró csepp ritka olaj,
még többet ér, még többet százezerszer:
a roppant égnek villogó ivét
harsogva, égve visszazengő ékszer.
Kis parfőmös zsebkendőd többet ér,
mint evilági életemnek ára,
ha medvés muffod meleg mélyiből
kiúsztatod a vad villanyvilágra,
ahol a füstben, melybe fürdetem
szívem elaggott kisdedét: szerelmem,
sötétruhás pincérek közt úgy ülsz,
mint egyetlen vigasz egy fáradt fejben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» Együgyű szerelmi vallomás
Szeretlek, mint a gyökerét a fa
és mint az...
» Két vers
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -...
» Ha láttad volna...
Ha láttad volna, hogy bámultak
Barátaim: a...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Nem félek én a városi uraktól...
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
|
