|
Nem félek én a városi uraktól,
Nekem még a kapitány se parancsol.
Szőke kis lány felettem a kapitány,
Énnekem csak az parancsol igazán.
Vigyázz, kis lány! Jaj lesz, ha megharagszom!
Kapitánynak mást választok, ha mondom!
Ne félj, ne félj, csak parancsolj, tubiczám!
Te örökös, te aranyos kapitány!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Egy szenvedély margójára
A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a...
» Hogy lehet
Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?
Hogy lehet...
|
