|
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak hagyjatok!
Csak hagyjatok, hagyjatok
Állni magamba’,
Csak...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Csak egy szonett
Ha mindent is – magad mégsem raboltad
El tőlem...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
» Uj énekek éneke...
Az uj tavasz örömei
Üljetek örömünnepet,
A...
» A bátortalan szerelmes
Remény s kétség között epesztem
Édes kínok közt...
|
