|
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc és vágy pásztázza az eget,
mire elalszom, elsápad az ég,
éjemnek vágya, láza mind tiéd.
És reggel is csak arra ébredek,
hogy hoz-e majd a posta levelet,
fülledt a dél, fülledt a délután,
reménytelenség tátog rám sután.
Hány nap telt el, hogy nem öleltelek
s nem láttam könnybenúszó szemedet?
Szerelmem konokan küldi feléd
a messzeségen át kis fényjelét,
tán álmod tőle békélten ragyog...
fölöttünk pásztáznak reflektorok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Róza emléke
Itt legszomorúbb az ősz arcának hervadása:
Level...
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Ezüstnyelű aranykalapács
Először csak a páholyodban,
a páholyodban...
|
