|
Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.
Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.
Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.
S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.
Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Milyen régen
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek,...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Szerelmesek
Két külön világegyetem
bőrrel határolt...
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
|
